Ez 2014. május 05-én kelt bejegyzésem update-verziója (bármikor fogyasztható, egyáltalán nem hízlal):

Hogy miért is a Tigrisek tudnak a legjobban fára mászni? És hogyan is bizonyosodhatunk meg erről? Hát fő az, hogy mindig pozitívan szemléljük a kérdést és a legnagyobb bizalommal legyünk a tárgyi kijelentés irányba, azaz hogy ez teljes mértékben így van, ez tény, ez rendíthetetlen tény. Ha pedig már sikerült magunkat erről meggyőznünk, akkor nincs más hátra, bátran kijelenthetjük ország-világ színe előtt: A Tigrisek tudnak a legjobban fára mászni!

És mi a helyzet akkor, ha éppen nem a Tigrisek, hanem mi magunk tudunk a legjobban a fára mászni? Na itt kezd érdekes lenni a dolog.. Ott állunk, nézzük a fát, egy része korhadóban, de még van benne élet talán. Az egész táj felé magaslik és mi olthatatlan vágyat érzünk, hogy fentről körbenézhessünk, a legtetejéről, a legeslegtetejéről. Odaérünk, közvetlenül a törzs mellé. Ott állunk a fa alatt, szééép nagy fa. Nézünk fölfelé. A csupasz törzs eléggé magas, fölötte öles ágak és kis vékony rozoga gallyak sokasága. Szép nagy lombkorona. Hogy vannak e rajta állatok? Egy mókus vagy egy harkály, esetleg méhek, akik talán mézet készítenek - csak hogy Micimackó barátunk is elégedett legyen? Lehet, hogy vannak, de ez addig nem derül ki, míg nem kezdünk el mászni, mászni felfelé...

Az én fám is itt van előttem, itt tornyosul, szép nagy fa, de látni a felső ágakat. Bízom Micimackóban, aki egy lufit hoz nekem, hogy felrepülhessek legalább a méhkasig biztosan, Malackában, aki szurkol nekem, ha esik, ha fúj, Fülesben, aki ha leesek is mellettem áll és akkor is, amikor visszamászok megint és persze Tigrisben, aki rendíthetetlenül tanít majdnem olyan jól mászni, mint ahogyan a Tigrisek tudnak.

Volt már, hogy rossz ágra másztam, vagy olyan is, hogy leestem, de hát kivel nem fordul elő. De a lényeg mindig az, hogy visszamásszak, mert ez az Én fám: Kissé (z)avaros az alja, de a csúcsról gyönyörű a kilátás! Így képzelem el. Most még csak elképzelem. De látni fogom, sőt! érezni!! a saját testemmel. Mert a mese végén én is igazi Tigris leszek ;) :)

"A Tigris az mindig egy jellem,
sőt jellem és Tigris az egy!
A fejében süvít a szellem, 
a lába meg ugrik, ha megy.

Tarka-barka, nyalka-falka, bam-ba-bam-baba.
A szellemes, kellemes, jellemes Tigris az én vagyok magam!
A Tigris a karodba simul, kedves, és szófogadó,
vitába sose száll veled, jófiú és szófogadó.

Egy Tigris az maga a csoda! Mert neked, és veled örül,
és elég ha ujjaddal intesz, máris az öledbe ül.

Néha ugri, néha bugri, mégse gondatlan.
Mert a szellemes, kellemes, jellemes Tigris az én vagyok magam!
Ééééééééééén vagyok magam!
Hohoho..."

/Tigris/